Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Börtön

2010.03.11

Kép

 

Az ember ragaszkodik. Ki a szüleihez, ki a testvéréhez, barátjához, barátnőjéhez, férjéhez, gyerekéhez, állatkájához. Én ragaszkodó fajta lennék. Vagy voltam? Az biztos, hogy egy részét már kiölték belőlem.

Valaki nem fogadta, mert nem tudta, vagy esetleg sok volt neki, volt, aki nem volt képes rá, és persze akit egyáltalán nem is érdekelt. De volt, aki csak elment és én egyedül maradtam a ragaszkodásommal. Mit csinál ilyenkor az ember? Elfojtja magában.  Aztán megszokja, hogy lehet e nélkül is élni. Hogy nem szerethet, hogy nem szeretik úgy, ahogyan arra vágyna.És felépít magának egy életet védve magát, felkészíti a lelkét arra, hogy ez örökre így maradhat.

Ezzel nem is lenne baj. Mert van egy másik JÓ oldala is a dolognak, és az ember azt elkezdi kínjában felfedezni, értékelni és élvezni. A szabadságot. Hogy azt csinál, amit csak akar, akkor, amikor akar, hogy nem szól bele soha senki az életébe.

De én még ezt is képes vagyok korlátozni magamnak. Bezártam magamat saját börtönömbe. Egyrészt az asztmával – hoppá, mi is a lelki háttere az asztmának? Az élet elutasítása. Nem akarok levegőt venni, nem akarok lélegezni, nem akarok élni. Hmmm….

Másrészt a felszedett kilókkal. Megfosztva magamat a futástól, az úszástól a strandolástól, az éttermektől, a szép ruháktól, a társas élettől. Sok egyéb mástól. Mert az ember ilyenkor nem túl esztétikus, mert sokszor gátlásai vannak, mert nem egyszer szégyelli magát és mert egészen egyszerűen egy nagy lúúúzer.  Tényleg egy nagy lúúúúzer.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Magunk

(Mamba, 2010.03.25 22:18)

teremtjük meg a kapukat, és magunk nyitjuk meg azokat. A kedvenc mondásom. És mégis, emelünk falakat magunk köré időről - időre. ,,Lúúúúúzer" nek 80 kilósan is érezheti magát az ember, és 30 kilósan is. Én is érezhetem és érzem is magam, mert tudom mivel rombolom magam, mégsem teszek ellene. Azt hiszem lúzernek lenni annyi, mint tudjuk mit kellene tenni, mégsem tesszük. De törekedni kell. Amikor nem az számít, hogy mit gondolnak mások, hanem magunk leszünk magunk bírái, akkor nincs hová bújni többé.

Börtön

(nell, 2010.03.11 10:26)

Dehogy lúzer! Kicsit sem. Inkább helyét, útját kereső, nagy betűs EMBER.
Nem egyszerű bízni, hinni, a másikat elfogadni, a másik által elfogadva lenni. De nem élhetünk örökké falak mögött, néha kockáztatni kell. A Nap felkel, az élet megy tovább, bármi történjék is. Csak az nem mindegy, hogy HOGYAN éled:) S akinek fontos vagy, az nem a kilókat nézi, hanem ami belül van. :)