Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugodj békében

2010.01.07

Emlékszem apukám, amikor kicsi voltam, és éjszakai műszak után hazajöttél aludni, alig vártam, hogy kinyisd a szemed, hogy rögtön beugorhassak az ágyba és birkózzunk egy jót egymással. Alig vártam, hogy amikor kibújsz az ágyból, bebújhassak a meleg takaró alá, aminek mindig apu szaga volt.

Emlékszem arra is, amikor lementem a játszótérre, hobbiból szerelted a lakótelep lakóinak, és az ismerősöknek az autóit a ház előtt, és ilyenkor mindig rengeteg ember vett körbe, mert jó volt nekik ott lenni, veled lenni, beszélgetni. Nagyon szerettek Téged.

Ha meguntam a szaladgálást a téren, én is bármikor odamehettem egy-két jó szóért, mókáztál, vicceltél velem és soha nem maradhatott el az orrbagyömöszölés- a „jajj leetted magad!” kis tréfa után.

Nem szeretted a narancsot és soha nem ittál egy korty alkoholt sem. De ha kávét kortyoltál, sokszor hipp-hopp a semmiből előkerült egy kávéba mártott kockacukor… tudtad, hogy imádom. Ha leküldtél a halaknak eledelért, akkor enyém lehetett a visszajáró. Hogy az mekkora dolog volt akkor! Emlékszem, ha bármi elromlott, akkor csak szólni kellett Neked, és mindent megjavítottál. Akár napokig szenvedtél vele, de sosem adtad fel. A nagy asztal telis-tele volt apró alkatrészekkel, na meg a szekrény, amiért anyu sokszor nagyon dühös volt. De az Hozzád tartozott. Az én apum elengedhetetlen tartozéka volt.

Emlékszem, amikor beültünk öten a kis piros Ladába (még a rendszámát is tudom) és a két ülés között néztem a tájat, ahogyan elsuhan mellettünk, és Te minden érdekességet azonnal észrevettél vezetés közben is, amit mi sohasem. És hallgattuk az elnyűhetetlen kazettát, ami egy nagyon régi szilveszteri műsor felvétele volt. Még most is emlékszem az összes dalra.

Emlékszem, amikor palacsintákat dobáltál a konyhában, mert meg akartad mutatni nekünk, hogy te csinálod a legeslegvékonyabbat. És jajj, egy-kettő „véletlenül” mindig elromlott, hogy szegény éhenkórászoknak, akik ott lebzseltek a konyhában, okot adhass a nassolásra. Te voltál az én apum, aki mindent tud, aki biztonságot ad, aki vigyáz rám, játszik velem. Szépek voltak az együtt töltött idők. Sajnálom, hogy az elmúlt években nem találkozhattunk. Hiányoztál ám. Vigyázz fentről kérlek Szebire és Balázsra és vigyázz magadra te is odaát.

Előbb-utóbb majd találkozni fogunk és megkapod tőlem azt az ölelést, amit tartogattam Neked sok-sok éve. Szerettelek apukám, nagyon… nyugodj békében.