Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt és most

2010.04.27

A múltkor meséltem a cserépkályhás sztorimat. Na, valami hasonló történt pénteken is.

Beindítottam a mosógépet, ami nem meglepő dolog. Még nálam sem.

A vizet elvezető cső nálam a kád szélére van felakasztva, 4 éve hozzá sem nyúltam- miért is tettem volna, sosem szedem le, biztonságosan kapaszkodik a kád falába.

Amikor elindítottam a mosógépet és kiléptem a fürdőszobából, volt egy olyan gondolatom ami 4 éve sosem, hogy meg kellene nézni a csövet, hogy minden rendben van-e vele. Aztán persze elhessegettem a gondolatot és azzal a lendülettel fel is indultam a galériára. 20 perc múlva dörömbölnek az ajtómon.

Dühösen, méltatlankodva rohanok le a lépcsőn, hogy ki ez az őrült, aki ennyire dübörög?

Lelépek a lépcsőről, nézem mi ez a pár csepp víz padlón. Aztán kilépek a konyhába és bokáig elmerülök a vízben. Hát a víz szépen kisettenkedett a bejárati ajtó alatt, hogy utána vízesésként aláhulljon a körfolyosós ház udvarára. Na meg persze az alattam lévő új lakó ajtajára. Valaki megint figyelmeztetett, de megint nem figyeltem rá. Megköszöntem, bocsánatot kértem.

 

 

Tegnap az iskolában ért egy kisebb sokk.

Az egyik kislány kirohant az osztályból, mondván rosszul van. Aztán a földön fetrengett szegény, olyan fájdalmai voltak, hogy torkaszakadtából üvöltött és sikoltozott, amíg a mentő meg nem érkezett. Zsibbadt a keze, fennakadtak a szemei, néha elveszítette pillanatokra az eszméletét. A helyzet az, hogy engem is megviselt a látvány és az, hogy nem tudjuk mi baja és mit kéne tenni vele.

A mentős elintézte azzal, hogy hisztizik a lány.

Hááát. Biztos, hogy pánikolt szerencsétlen- még egy felnőtt is megijed- és nem értette mi történik vele.

De valamiért fájt a feje. Akárhonnan is nézzük, a hagyományos vagy az alternatív gyógyászat oldaláról. Legyen lelki vagy fizikális oka.

 

Egyébként átérzem az ijedelmét, mert ma éjjel miután jó későn értem haza és aludni vágytam volna- miután egy hete szinte semmit nem aludtam- összevissza dobogott a szívem.

Hol felturbósodott, hol kihagyott egy-egy dobbanást. Szédültem, nekem is zsibbadt a bal kezem. Szóval…. azért elgondolkodtam közben hogyan is kell mentőt hívni.

De hát azért bevetettem a tanultakat és fentiektől  kaptam segítséget ahhoz, hogy jobban legyek. Úgyhogy ma is aludtam kb. 2 órát.

Viszont arra jó volt ez az egész, hogy rájöjjek- most nem akarok meghalni.

Bár ez pont a napokban fogalmazódik meg, egyre jobban bennem, hogy nem lennék újra sem 5., sem 10, sem 20 éves. A most jó. Kezdem felfedezni azt, hogyan élvezzem a mostot. Egyébként sokat segített benne valamiért Dan Millman: A békés harcos útja című könyve és a belőle készült film. Pedig az itt és most jelentősége már sok könyvben előfordult már, mégis Dan Millman volt az, amelyik bekapcsolta azt a bizonyos gombot nálam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

itt és most

(magness, 2010.05.05 20:45)

Semmikor máskor hmmm- tényleg. :o)

A könyv

(magness, 2010.05.05 20:43)

A könyv tetszett, bár itt-ott erőltetettnek tűnt.
Mégis adott valamit.

igen

(Mamba, 2010.05.04 16:51)

Ez fontos állomás. Mert boldogok csak az itt és most-ban lehetünk. Semmikor máskor. :o)

Itt és most:)

(Nell, 2010.04.28 09:45)

Örülök, hogy tetszett a könyv. Véletlenek márpedig nincsenek:)

A víz meg... legalább felmosta a konyhát:) Legalábbis, amikor nálam történt hasonló, ezt az egy pozitívumot tudtam kihozni belőle:)